Szécsi Noéminek nem tetszik, hogy Orbán Viktor férfi munkának nevezte a választási kampányt, amely jó mulatság volt.
Emlékeztetőül: a „jó mulatság, férfi munka” szöveg Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című,
iskolai tananyagnak számító, közismert versében szerepel,
záró sorként, a magyar kulturális örökség részeként. Úgy látszik, ez már vállalhatatlan, patriarchális kiszólás egyeseknek 2022-ben.
Az írónő a rég megromlott és savanyú Magyar Narancsban (feat. Ungváry Krisztián és Magyar Bálint) adott hangot elégedetlenségének, felháborodva azon is, hogy mindehhez tapsolnak a „stréber lányok a kormányból”, Varga Judit és Novák Katalin – egyikük ott, Orbán mögött; a másik, a nemrég megválasztott, leendő köztársasági elnök úgymond „kissé távolabb”.
Én meg gondolkodom, hogy hát én nem láttam sehol Novák Katalint aznap este, most akkor a földhözragadt jobboldali krokodilagyam vajon nem tud értelmezni valami metaforát, szimbólumot, akármit, vagy egyszerűen Szécsi Noémi kétharmadtól könnyes szemén át rosszul látott, hallucinált, esetleg a „kissé távolabb” a Sándor-palotát jelenti, és suta írói eszköz egy publicisztikában, netalántán direkt kétértelműség? Szóval csak jelzem, hogy
Novák Katalin nem volt ott. Viszont ő fogalmazott úgy a Fidesz-kongresszuson, hogy „jó mulatság, női munka volt”.
Az egész választás utáni Magyar Narancs-szám egy nagy látlelet, a magába zárkózó ellenzéki politikai pszichózis látlelete: lényegében mindent igazolva látnak a lap szerzői, amit eddig gondoltak, sőt még jobban. Begörcsöltek. Már a vezércikkben leantiszemitázzák Orbánt, amiért beszólt Zelenszkijnek. (Nem tudom, hogyan szűrik ki az antiszemitizmus a Narancsnál, de nagyon furfangos algoritmus lehet, ha ott is talál, ahol nincs.) Azt kérdezik, hogyan lehet az, hogy eltűnt, ami a 2019-es önkormányzati választásokon még megvolt – holott ez is egy balos mítosz, ugyanis nem volt meg. Olyanokat kérdeznek: „vajon tudja-e a haza, hogy mit művelt április 3-án – saját magával, a becsülettel és személy szerint mivelünk?” Értik ugye: saját maguk miatt aggódnak.
Szécsi Noémi cikk pedig feminista puffogás, ami az elkeseredettséget nagyképűségbe igyekszik csomagolni. Mégis csak az van, hogy a „stréber lányok” és a körülöttük álló pasik értenek a politikához, felvirágoztatták az országot az előző 12 évben. De Szécsi Noémi inkább csatlakozik a baloldali értelmiség régi hagyományához (amivel még sosem nyertek választást), a nagyképű lenézősdihez, ami amúgy közéleti inkompetenciával párosul. És mivel más már nem jut eszébe, ezért lekicsinylő szavakat használ („stréber lányok”), hogy még inkább kifejezze megvetését.
Még a dehumanizálás is feltűnik,